Sci-fi
A golyhó közvélemény furcsállotta, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal elnökjelöltje (ma már elnöke) kereken kimondta: hat éven belül itt nem lesznek jogerős ítéletek. „Badarság” ezt hinni. Volt, aki fel is háborodott. A badar közönségnek volt egy ilyen képzete, hogy itt a változásnak tárgyi megfelelői lesznek, vezetőszár, fogda az előzetesben, aztán tyúklábminta, hasonlók.
A hat év természetesen jobban megfelel az eljárásjogi realitásnak. Mégis, talán kisebb lett volna a megrökönyödés, ha az áprilisi kampányt megelőző két évben Magyar Péter és stábja nem a rendszerváltást jelöli meg mint célt, és nem a lopás megszüntetését, sőt a lopás megbüntetését nevezi meg a rendszerváltás egyik fő elemeként. „Út a börtönbe”? Az itt nem látható. Meg hát ki tudja, mi lesz a világon hat év múlva. Akármi legyen is a rendszerváltás, az nem tárgyalótermekben zajlik le. A bűnösök jogi úton való elszámoltatása és megbüntetése a rendszer megváltoztatásának a következménye, nem pedig a tartalma.
Háy János drámái
Háy János drámáinak szereplői nem istenek és félistenek, nem hősök és nem gonosztevők, hanem a kórus figurái. A kar éneklő és táncoló alakjai már az ókori menandroszi vígjátékokban önálló életre keltek. A kérdés időről időre újra felmerül: az egyházilag cenzúrázott angol moralitásokban, amelyekben eredetileg Jézus történetének csak ördögök és angyalok lehettek a mellékszereplői, az ördögi – népi – karakterek úgy elszaporodtak, hogy ebből nőtt ki az egész Erzsébet-kori színház. A hősi, tragikus témák, az uralkodó ideológia példameséinek alakjai periodikusan újra meg újra kialakulnak és letűnnek, és átadják a helyüket annak a középrétegnek, amelyet az ideológia már alig érint, és amelyet hagyományosan népnek szokás nevezni. Ez a nép komikus, mert hülyeségeket beszél. De mi mást is tenne, ha a lényeges információktól el van zárva, távoli erők formálják az életét, a tudatát pedig a bulvár? Ezzel szemben állt egy ideig a szocialista realizmus mindenható és erkölcsös népe, amely merő fikció lévén a színházban is megbukott.
A szabadság védelme
Daniel Cohn-Bendit-val és Claus Leggewie-vel beszélget Laczó Ferenc
Hogyan változott meg Európa 1968 óta, és miért nem volt képes a balliberális oldal erőteljesebb választ adni a jobboldal kortárs felemelkedésére? Mit is jelent az európai föderalizmus, és miként alakulhatna ki ismét egy optimistább jövőkép? Többek között e kérdésekről beszél Daniel Cohn-Bendit és Claus Leggewie, akik nemrég adtak ki könyvet közösen Zurück zur Wirklichkeit. Eine politische Freundschaft (Vissza a valósághoz. Egy politikai barátság) címmel. A német–francia Cohn-Bendit '68-as diákvezérből lett a Zöldek/EFA európai parlamenti csoportjának társelnöke. Claus Leggewie német politikatudós a Blätter für deutsche und internationale Politik folyóirat társszerkesztője.
