George Carlin
| George Carlin | |
_Publicity.jpg) | |
| Született | George Denis Patrick Carlin 1937. május 12.[1][2][3][4][5] New York[6] |
| Elhunyt | 2008. június 22. (71 évesen)[7][1][8][2][3] Santa Monica[9] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | egy gyermek: Kelly Carlin |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | |
| Magassága | 175 cm |
 | |
| George Carlin aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz George Carlin témájú médiaállományokat. | |
George Carlin (Manhattan, 1937. május 12. – Santa Monica, Kalifornia, 2008. június 22.) ötszörös Grammy-díjas amerikai humorista, színész, kritikus, író. A stand-up comedy műfaj egyik legbefolyásosabb alakjaként, az „ellenkultúra komikusainak vezéreként” tekintettek rá. Híres volt sötét humoráról, politikai véleménynyilvánításáról, az angol nyelvvel, a pszichológiával, a vallásokkal és a társadalmi tabukkal szembeni kritikájáról.
Gyakori szereplője volt a The Tonight Show-nak, amikor még Johnny Carson vezette, és ő volt a Saturday Night Live első adásának műsorvezetője is. Az 1980-as évektől műsorainak egyre inkább az amerikai társadalom kritikája lett a középpontja. Leghíresebb száma a Hét szó, amely nem hangozhat el a televízióban, amely miatt le is tartóztatták, és amely a szólásszabadság témájában vetett fel kérdéseket. Számtalan tévéműsorban és filmben is szerepelt már. A Comedy Central 2004-es "10 legjobb amerikai humorista" listáján a második helyet szerezte meg.[10] A Rolling Stone magazin 2017-ben szintén a második helyre sorolta a "minden idők 50 legjobb stand-up komikusa" listáján.[11] Számos filmben szerepelt és sokszor szinkronizált is, de kiadott könyveket is.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Korai évek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]George Denis Patrick Carlin[12] 1937. május 12-én született Manhattanben, Patrick John Carlin és Mary Bearey gyermekeként.[13][14] Anyja titkárnő volt, apja pedig reklámszakember. Apja 1935-ben elnyerte a Mahogany Gavel-díjat.[15] Volt egy testvére, Patrick Carlin Jr. (1931–2022), aki nagy hatással volt a humorára és gyakran besegített neki.[16] Anyja ír felmenőktől származott, apja pedig ír bevándorló volt, ezért Carlin "teljesen írnek" nevezte magát.[17] Anyai nagyapja, Dennis Bearey rendőrként dolgozott, aki elmondása szerint puszta passzióból készítette William Shakespeare műveinek kézírásos változatát[18][19]. Szülei 1930 novemberében házasodtak össze.[15] Amikor Carlin kéthónapos volt, szülei elváltak, apja alkoholizmusa miatt.[20]
Nehéz kapcsolatban állt anyjával, és gyakran megszökött otthonról.[21] Morningside Heights-ban (Manhattan) nőtt fel, amit a barátaival "Fehér Harlemnek" neveztek, mert az sokkal "keményebben" hangzott, mint az igazi neve.[22] A helyi Corpus Christi School-ban tanult.[23][24] Egyik legjobb gyerekkori barátja Randy Jurgensen volt, aki később mint a New York-i rendőrség egyik legjobb emberölési nyomozója szerzett magának hírnevet.[25] Anyjának volt egy tévéje, ami akkoriban újdonságnak számított, és azt nézve Carlin a Broadway Open House című talk show rajongója lett.[26] A Cardinal Hayes High School középiskolába járt, de három félév után kirúgták. Ezt követően rövid ideig a Bishop Dubois High School és Salesian középiskolákban tanult.[27] Sok nyarat töltött a New Hampshire állambeli Spoffordban, az ottani Camp Notre Dame-ban, ahol rendszeresen díjakat nyert színészi alakításaiért. Halála után kérésére a hamvai egy részét itt szórták szét.
Katonai szolgálatát a légierőnél töltötte radartechnikusként. A Louisiana állambeli Bosser Cityben állomásozott, és hamarosan a közeli Shreveportban működő KJOE rádióállomás műsorvezetője lett.[28] Felettesei elégedetlenek voltak vele, ezért 1957 júliusában leszerelték – viselkedése miatt háromszor hadbíróság előtt állt, és többször kapott feddést és fenyítést.[29]
Karrierjének kezdete (1959–1969)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1959-ben találkozott Jack Burns-szel, aki a texasi Fort Worth-ben üzemelő KXOL rádió műsorvezetője volt.[30] Összeálltak egy humoristaduóvá, és sikereiket követően 1960 februárjában Kaliforniába mentek. Hamarosan állást kaptak a hollywoodi KDAY adónál, ahol a The Wright Brothers címre keresztelt reggeli műsort vezették, műsorukat pedig éjszakánként különféle beatnik kávéházakban csiszolgatták.[31] Évekkel később, amikor Carlin csillagot kapott a Hírességek Sétányán, azt kérte, hogy a KDAY stúdiója elé kerüljön, a Sunset Boulevard és a Vine Street sarkán.[32] 1960 májusában egy lemezt is megjelentettek, ez volt a Burns and Carlin at the Playboy Club Tonight. A duó két év után feloszlott, hogy egyéni ambícióikat valósítsák meg, de közeli jóbarátok maradtak ezután is.
A hatvanas években Carlin a tévében kezdett el szerepelni, különféle varietéműsorokban. Híres karakterei voltak az indián őrmester, az ostoba rádiós műsorvezető és a hippi időjós.[33] Némelyikük felbukkant 1967-es debütáló szólólemezén, a "Take-Offs and Put-Ons"-on, amelynek anyagát 1966-ban rögzítették Detroitban. Ebben az időben lett gyakori vendége a The Tonight Show-nak, kezdetben még amikor Jack Paar vezette azt, majd később is, amikor már Johnny Carson. Három évtizeden keresztül szerepelt a műsorban visszatérő szereplőként, alkalmanként helyettes műsorvezetőként. 1967-ben szerepet kapott a CBS "Away We Go" című műsorában is.[34] Műsorainak témája, ahogy külső megjelenése is (öltönyt viselt, rövidre vágott hajjal) szöges ellentétben állt azzal, ahogy később megjelent a nyilvánosságban.
Carlin jelent volt a chicagói Gate of Horn klubban 1962. december 5-én, amikor Lenny Bruce-t letartóztatták az obszcén előadásmódja miatt. Miközben a rendőrség igazoltatta a jelenlévőket, Carlin közölte velük, hogy nem hisz a kormányzat által kiállított személyi igazolványban, őt is letartóztatták, és Bruce-szal egy zárkába került.[35]
Az átalakulás (1970–1971)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hatvanas évek végén Carlin 250 ezer dollárt keresett évente.[36] 1970-ben hirtelen változtatott a stílusán: megnövesztette a haját és a szakállát, fülbevalót kezdett el hordani, farmerban és pólóban lépett fel. Emiatt számos szereplési lehetőségtől el is esett, mert abban az időben a frissen borotvált, elegánsan felöltözött humorista volt az általánosan elfogadott. Külsőségeit Jeff Wald és Ron De Blasio segítségével változtatta meg, hogy a fiatalabb közönség számára is "trendi" legyen. Wald vitte őt be olyan, a korábbiakhoz képest sokkal kisebb klubokba, mint a The Troubadoure West Hollywoodban vagy a The Bitter End New York Cityben. Ugyan jóval kevesebbet keresett, viszont a későbbi karrierje szempontjából fontos tapasztalatokat szerzett.[36]
Sztárság és hírnév (1972–1979)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1970-ben Monte Key producer Flip Wilson komikussal megalapította a Little David Records-t. Rögtön le is igazolták Carlint az RCA Records-tól és kiadták egy 1971-es washingtoni fellépését (FM & AM, 1972). Mivel De Blasio időközben nagyon elfoglalt lett a feltörekvő Freddie Prinze menedzselésével, és éppen aláírt Richard Pryor-ral, elengedte Carlint, akinek Jack Lewis lett az új menedzsere. Lewis nagyon hasonlított Carlinra: vad és lázadó szellemű.[37] Új műsorával Ed Sullivan-nél lépett fel, ahol korábbi saját magának a kartonpapírból kivágott életnagyságú figurájával szerepelt, és ezzel egycsapásra újra népszerű lett.
1972-től kezdve a szintén a kiadónál dolgozó Kenny Rankin lett az állandó zenei partnere. Ketten gyakran utaztak együtt Carlin magángépén, akinek elmondása szerint Rankin újra kokainfüggő lett, mert akkora mennyiségben lett elérhető a gépen.[38] Az FM & AM hamarosan népszerűvé vált, és átalakította Carlin imázsát az ellenkultúra közkedvelt alakjává. A lemez AM oldalán Carlin korábbi stílusára emlékeztető műsor volt, az amerikai mindennapok kifigurázásával, míg az FM oldalon már az újfajta humor, amiben a füvezéssel és a fogamzásgátlóval viccelődött, és a "szar" szót is használta. Ily módon továbbvitte Lenny Bruce örökségét a szabadszájú humorral kapcsolatosan.[36]
Ekkoriban kezdett bele a "hét csúnya szó" című szövegébe, amely az 1972-es "Class Clown" című lemezén is megjelent. Ez a következőképpen hangzott, szó szerint: "Szar, húgy, baszás, punci, faszszopó, anyabaszó, cickók. Ez a kemény hetes. Ezek azok, amik megfertőzik a lelked, meghajlítják a gerinced, és megakadályozzák az országot, hogy megnyerje a háborút". 1972. július 21-én letartóztatták, amikor a milwaukee-i Summerfesten is előadta ezt, és meggyanúsították az obszcenitási törvények megsértésével.[39] Az ügy, ami miatt Carlin a szavakat később a "Milwaukee-i Hetek" néven emlegetett, decemberben azzal zárult, hogy a bíróság elismerte: Carlin illetlenül beszélt ugyan, de szabadon teheti ezt egészen addig, amíg nem kelt vele megbotránkozást.[40] 1973-ban egy ember panaszt tett az FCC-nél (amerikai médiahatóság), mert a WBAI rádióállomás az egyik délután leadta az "Occupation: Foole" lemezének anyagát, és abban szerepelt egy hasonló monológ, "Mocskos szavak" címmel, amit a fia is hallott. Az FCC megbírságolta a rádió tulajdonosát, a Pacificát, mert megszegték az obszcén anyagok sugárzására vonatkozó tilalmat. A Legfelsőbb Bíróság szoros, 5-4 arányú szavazattal arra a döntésre jutott, hogy a műsor illetlen ugyan, de nem obszcén, az FCC-nek pedig joga van arra, hogy megtiltsa az ilyen anyagok sugárzását akkor, amikor gyerekek is hallgathatják azt.[41]
Ez a botrány csak növelte Carlin népszerűségét. Mi több, kibővítette a csúnya szavakról szóló részt annyira, hogy az már végtelen hosszúságúnak tetszett. Egyes esetekben a műsorok is úgy értek véget a tévében, hogy a stáblista alatt is mondta a monológot és be sem fejezte. Negyvenkilenc oldalt gyűjtött össze, kategóriák szerint rendezve, melyet az "illetlen szavak félkész listája" névvel illetett.[42] Az egyik előadása közben tudta meg, hogy az FM & AM album Grammy-díjat nyert: az "Occupartion: Foole" lemezen hallható, hogy megköszöni valakinek, hogy átad neki egy papírt, majd elolvassa azt, majd a "Basszus!" felkiáltást követően megköszöni a közönségnek.[43] A "hét csúnya szó" miatt összesen hét alkalommal tartóztatták le fellépések után.
1975. október 11-én ő lett a Saturday Night Live legelső adásának a műsorvezetője. Kérésére nem jelent meg egyik jelenetben sem.[44] A következő évben visszatérő vendége volt a CBS "Tony Orlando & Dawn" című varietéműsorának. 1976-ban aztán, sikereinek csúcsán, váratlanul abbahagyta a rendszeres fellépéseket. A következő öt évben szinte alig vállalt stand up műsorokat, viszont elkezdett az HBO-val együtt dolgozni: haláláig összesen 14 különböző műsort gyártott nekik, az első kettőt 1977-ben és 1978-ban.[45] Később kiderült, hogy a szünet oka élete első szívinfarktusa volt.[46]
HBO és filmek (1980–1987)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1981-ben Carlin visszatért a színpadra, megjelent "A Place For My Stuff" című lemeze, és visszatért a tévébe is a "Carlin at the Carnegie" című HBO-különkiadással. A következő másfél évtized során évente-kétévente jelentkezett az HBO-n új műsorral, melyekből lemezeket is készítettek.[47] 1984. november 10-én újra szerepelt a Saturday Night Live-ban, ezúttal már a jelenetekben is.[48]
Ekkoriban kezdett el színészkedni is: legelőször az 1987-es "Szemérmetlen szerencse" című filmben kapott nagyobb szerepet, ahol Frank Madrast játszotta. 1989-ben a "Bill és Ted zseniális kalandja" című filmben játszotta Rufust, a főszereplők jövőből érkezett mentorát, mely karaktert újra eljátszotta 1991-ben a folytatásban, a "Bill és Ted haláli túrájában", valamint a rajzfilmsorozat első évadában.
Stílusváltás (1988–1989)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1988-ban Carlin ismét változtatott a stílusán és a külső megjelenésén. Ahogy a hetvenes években is tette, ez egy lépcsőzetes átmenet volt, és több lett a műsoraiban a társadalomkritikus elem, a politika, és a nihilizmus. Korábbi előadásain elhangzottakat felhasználva világított rá, mik azok a furcsa dolgok, amiket az emberek csinálnak, és a nyelvvel is sokat humorizált – de nem mulasztotta el hozzátenni, hogy mennyire visszataszító módon használja azt a társadalom. Ekkoriban lófarkat növesztett és úgy hordta a haját. Élete utolsó két évtizedében az előadásai sötétebbek és agresszívebbek lettek, mint korábban, műsorai pedig továbbra is az HBO-n keresztül találták meg a nagyközönséget.[49]
Tévésorozatok és filmek (1989–1997)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1991-ben főszerepet kapott a "Hullámok hercege" című filmben, Nick Nolte és Barbra Streisand oldalán, mint a főszereplő testvérének meleg szomszédja.[50] Ugyanebben az évben ő lett a "Thomas, a gőzmozdony" első négy évadának amerikai narrátora.[51] 1996-ig a CBS "Shining Time Station" című gyerekműsorában is játszott. Britt Allcroft elmondása szerint Carlin ideges volt mindkét esetben, mert nem közönség előtt játszott, ezért a stúdióba behoztak neki egy játékmackót, hogy az helyettesítse a közönséget.
1992-ben a "Jammin' In New York" című HBO-műsorban mesélte el, miért változtatott a stílusán – előadás közben hosszú hajjal, feketébe öltözve szerepelt, csípős humorral. A kritikusoknak tetszett az alakítása, ő pedig maradt a komolyabb témák feldolgozásánál.[52]
1993-ban indult a Fox csatornán a "The George Carlin Show", amelyben egy taxisofőrt alakított, és amely 27 epizódot élt meg.[53] 1997-ben az Aspen Comedy Festivalon Jon Stewart műsorvezetésével köszöntötték negyven évét a pályán. Első könyve, a "Brain Droppings" is ekkor jelent meg: közel kilencszázezer példányban kelt el, és negyven hétig szerepelt a New York Times bestseller-listáján.[54]
Utolsó évek (2000–2008)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Carlin az Esquire magazinnak adott 2001-es interjújában elmondta, hogy a drogfüggősége miatt hanyagolta az üzleti ügyeit és nagy hátralékot halmozott fel az adóhatósággal szemben, amiből tizennyolc-húsz évig tartott kilábalnia. Ez volt az oka annak, amiért sokáig nem színészkedhetett és csak a jobban jövedelmező stand up komikusi karriert üldözte.[55] Ebben az évben az American Comedy Awards életműdíját is megkapta.
2003-ban Doug Ose képviselő törvényjavaslatot adott be, hogy a Carlin által használt hét mocskos szó semmilyen formában, beleértve a szóösszetételeket, a jelzős szerkezeteket és az igekötős változatokat is, ne legyen használható. A javaslatban a "cickók" szó helyett a "seggfej" szerepelt, amit Carlin egyébként nem is használt benne. A törvényjavaslatot végül nem tárgyalták.[56]
Carlin rendszeresen fellépett Las Vegasban is, ám 2004-ben egy nézőtéri incidens miatt többé nem szerepelhetett. Az MGM Grand Las Vegasban tartott estje nem sikerült túl jól, többek között öngyilkos merényletekről és lefejezésekről beszélt, amit a közönség nem vett jó néven. Carlin megjegyezte a színpadon, hogy "alig várom, hogy itthagyjam ezt a kibaszott szállodát és Las Vegast", és célzott rá, hogy vissza akar menni keletre, ahol az "igazi emberek" élnek. Ezután azzal folytatta: "Azok, akik Las Vegasba jönnek, kezdjék azzal, hogy elgondolkoznak a kibaszott értelmi képességükön. Az, hogy valaki azért utazzon több száz, több ezer mérföldet, hogy odaadja a pénzét egy nagyvállalatnak, hihetetlen nagy hülyeség. Ezért van az, hogy ilyen korlátolt intellektusú közönség előtt kell mindig fellépnem". Mikor erre valaki bekiabálta, hogy hagyja abba a szidalmazásukat, Carlin úgy válaszolt: "Köszönöm szépen, bármi is volt ez. Remélem, pozitív, mert ha nem, akkor leszophattok". Azonnal kirúgták, ezt követően pedig az ügynökén keresztül bejelentette, hogy alkohol- és fájdalomcsillapító-függősége miatt terápiára megy.[57][58]
2005-ös "Life is Worth Losing" című HBO-műsorát követően turnézni indult, amelyben az öngyilkosságot, természeti katasztrófákat, kannibalizmust, népirtást, emberáldozatot, a polgári szabadságjogokra leselkedő veszélyeket emlegette, és azt, hogy az emberiség alávalóbb egyes állatfajoknál.[59] Kaliforniában tartott első fellépésén elmondta, hogy szívelégtelenség és tüdőgyulladás miatt hetekig feküdt kórházban, és ez most az első estéje azóta. 2006-ban a "Verdák" című animációs filmben szinkronizálta Fillmore-t, akinek a rendszámtábláján a születési dátuma látható. Utolsó munkája 2007-ben a "Fedőneve: Pipő" című filmben való szinkronja volt.
2008. március 1-jén mutatta be az HBO az utolsó stand up estjét, az "It's Bad For Ya"-t, amit élőben közvetítettek a kaliforniai Santa Rosából.[60]
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1960 augusztusában éppen Jack Burnsszel turnézott az Ohio állambeli Daytonban, amikor megismerkedett Brenda Hosbrookkal, aki egy útszéli étterem pincérnője volt. 1961. június 3-án kötöttek házasságot.[61] Egy gyerekük született, Kelly Marie Carlin, későbbi rádiós műsorvezető. Fogadalmukat 1971-ben erősítették meg Las Vegasban.
Házasságukat beárnyékolta Carlin kokainfüggősége és Hosbrook alkoholizmusa. Utóbbit súlyosbította, amikor meglátogatta őket Carlin anyja, és titokban itatni kezdte a menyét. Amikor emiatt kórházba került, Hosbrook kijelentette, hogy addig nem megy haza, amíg az anyósa is ott van, ezért Carlin villámgyorsan hazaküldte az anyját. A pár később elismerte, hogy függőségekkel küzdenek, és ez segített a kapcsolatuk revitalizálásában. Hosbrook 1997. május 11-én halt meg májrákban, egy nappal Carlin hatvanadik születésnapja előtt.[62]
Hat hónappal később megismerkedett Sally Wade írónővel, ami elmondása szerint szerelem volt első látásra.[63] Eleinte félt, mert úgy érezte, hogy ilyen rövid özvegység után nem áll készen egy újabb kapcsolatra. Végül 1998. június 24-én házasodtak össze, és a házasságuk Carlin haláláig tartott.[64][65]
Egy 2008-as interjúban megemlítette, hogy rendszeresen szívott füvet, használt meszkalint és LSD-t is, hogy segítsen neki megbirkózni az életével. Azt is elmondta, hogy alkohol- kokain- és Vicodin-függősége is volt, 2004-ben pedig elvonón is járt.[66]
Annak ellenére, hogy katolikus családba született, megvetette a vallást és gyakran kritizálta azt fellépései során.[67] Elmondása szerint nem hitt Istenben, csak valamiféle szervezett intelligenciában, amely messze túl van a megismerhetőség határán.[68]
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egész életében szívbetegségekkel küzdött.[69] 1978-ban, 1982-ben és 1991-ben is szívrohamot kapott. 2003-ban szívritmus-szabályozót ültettek be neki, 2005-ben szívelégtelensége volt, és kétszer érműtétet is végrehajtottak rajta. Különösen élete vége felé sok műtétje volt: egy visszaemlékezés szerint amikor felhajtotta a pólóját, hogy megmutassa Jeff Abrahamnek a felsőtestét, az úgy nézett ki, mint egy tudományos kísérlet.
2008. június 22-én hunyt el a kaliforniai Szent János Egészségügyi Központban, Santa Monicában.[70] Egy héttel korábban volt az utolsó fellépése az Orleans Hotel & Casino-ban. Kívánságára elhamvasztották, hamvait pedig szétszórták különféle New York-i éjszakai bárok előtt, valamint Spoffordban, ahol a gyerekkora nyarait töltötte.[71] Végrendeletében kikötötte, hogy nem akar temetést, csak azt, hogy az özvegye és a lánya szervezzenek egy megemlékezést, ahol csak a legközelebbi barátok vannak jelen és történeteket mesélnek róla.
Filmszerepei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Cím | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1968 | With Six You Get Eggroll | Herbie Fleck | |
| 1976 | Car Wash | Taxisofőr | |
| 1979 | Americathon | Narrátor | |
| 1987 | Szemérmetlen szerencse | Frank Madras | |
| 1989 | Bill és Ted zseniális kalandja | Rufus | |
| 1990 | Working Tra$h | Ralph Sawatzky | TV film |
| 1991 | Bill és Ted haláli túrája | Rufus | |
| Hullámok hercege | Eddie Detreville | ||
| 1995 | Streets of Laredo | Billy Williams | 3 epizódban |
| 1999 | Dogma | Glick bíboros | |
| 2001 | Jay és Néma Bob visszavág | Stoppos csavargó | |
| 2003 | Horrorra akadva 3. | építész | a Mátrix filmből |
| 2004 | Apja lánya | Bart Trinké, Ollie apja | |
| 2005 | The Aristocrats | önmaga | |
| Tarzan 2. | Zugor | csak hang | |
| 2006 | Verdák | Fillmore | |
| 2007 | Fedőneve: Pipő | Varázsló | |
| 2020 |