Monsignore
Monsignore (monsiɲˈɲoːre) a katolikus egyház bizonyos papjainak megszólítása. Az olasz kifejezés a francia monseigneur szóból származik, melynek jelentése „uram”. A szó rövidíthető Mons. vagy Msgr. formában is.[1]
A monsignore cím egy megszólítási forma, nem pedig kinevezés (mint például püspök vagy bíboros esetében), és mint kitüntető egyházi cím nem jár automatikusan magasabb egyházjogi jogkörrel. A címet általában a püspökök megszólítása mellett azok használják, akik a pápai kitüntetések három osztályának valamelyikében részesültek. Ezek közül lehet apostoli protonotárius, tiszteletbeli prelátus vagy pápai káplán.
| Római katolikus egyház |
|---|
 |
| Egyházszervezet |
| Háttér |
| Teológia |
| Hit, liturgia és imaélet |
| Rítusok |
| Kritika |
| Katolicizmusportál Vallásportál |
A pápa ezeket a kitüntetéseket azoknak a papoknak adományozza, akik értékes szolgálatot tettek az Egyháznak, valamilyen különleges feladatot látnak el az egyházkormányzatban, vagy bizonyos testületeknek, például egyes káptalanok tagjai.
A Római Kúrián és a Szentszék diplomáciai szolgálatában működő klerikusok mindhárom kitüntetésre jogosultak, míg az egyházmegyés papok csak a pápai kápláni címet kaphatják meg. Az egyes papokat megyéspüspökük terjesztheti fel.
Jelenlegi adományozási szabályok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jelenlegi kitüntetési osztályok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]VI. Pál pápa 1968-as, Pontificalis Domus motu propriójában tizennégyről háromra csökkentette a monsignore megszólítással járó pápai kitüntetések számát. Az apostoli protonotáriusi osztályt két alosztályra osztották. A kamarások és káplánok osztályait eltörölték, így csak egyetlen, „Őszentsége káplánjai” osztály maradt.[2] A három pápai kitüntetési osztály így a következő:
- Apostoli protonotárius (két alosztály):
- De numero (a magasabb és ritkább forma),
- Supranumerarius (a Vatikánon kívül található legmagasabb monsignori fokozat);
- Őszentsége tiszteletbeli prelátusa;
- Őszentsége káplánja.
Jelenlegi kitüntetési jogosultság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2013 márciusában Ferenc pápa felfüggesztette a pápai kitüntetések, köztük a monsignore cím adományozását valamennyi klerikus számára, kivéve a Szentszék diplomáciai karának tagjai esetében.[3][4] 2022-re azonban újra adományozni kezdték a címet. [5]
2013 októberében, a Bíborosi Tanács ülésén Ferenc pápa kijelentette, hogy szeretné csökkenteni ezeket a kitüntetéseket, egy szerényebb és pasztorálisabb vezetői képet közvetíteni kívánó, szélesebb törekvés részeként. Buenos Aires érsekeként Ferenc soha nem kért pápai kitüntetéseket papjai számára, mert ezeket a klerikusi „karrierizmussal” kapcsolta össze. Ugyanezen év decemberében végül a pápa elrendelte, hogy az egyházmegyés papok „Őszentsége káplánja” címet kaphatnak, ami a három pápai kitüntetés közül a legalacsonyabb. Továbbá 65 éves alsó korhatárt írt elő a kitüntetettnek, de ez a meglévő címeket nem érintette.[6][7][8] Mindhárom osztályból fenntartották a pápai kitüntetéseket a Római Kúria tisztviselői és a diplomáciai szolgálat tagjainak részére.[9]
XIV. Leó pápa visszatért a hagyományos gyakorlathoz, amikor pápai kápláni címet adományozott Sebastian Febin Puthiyaparambil indiai származású vatikáni diplomatának. [10]
A megszólítások jelenlegi formái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon a monsignorét inkább csak formálisan, írásban használják, szóban pedig kevésbé elterjedt. Helyette megfelelő módon megszólításként a „Főtisztelendő” szót – vagy mindkettőt egyszerre – szokták alkalmazni. A jelenlegi megszólítási formák a következők:
- Az írásos alak:
- Monsignore (vezetéknév, keresztnév).
- Főtisztelendő Mons. (vezetéknév, keresztnév).
- A beszélt forma:
- Monsignore (vezetéknév).
Egyes országokban az adott nyelvre átírt (például „Monseigneur”, „Monsenyor” és „Monseñor”) címeket használják a püspökökre, érsekekre és minden más, a bíborosi vagy pátriárkai rang alatti területi prelátusra. [11]
Az angol nyelvű országokban a megszólításban lehagyják a szóvégi e-betűt, és bár a püspököket és érsekeket általában nem nevezik „monsignornak”, ezt az Államtitkárság az 1969-es Ut sive sollicite dokumentumban előírta. Ez az utasítás azt is tartalmazta, hogy a püspökök esetében a „monsignor” szóhoz hozzá lehet adni a „Reverendissimus” (szó szerint „legtisztelendőbb”, vagyis „főtisztelendő”) jelzőt.[12] Például: „The Most Reverend Monsignor (keresztnév, vezetéknév)”, vagyis „Főtisztelendő Monsignore (vezetéknév, keresztnév)”.
Ez a megszólítási kiváltság a következő személyekre is vonatkozott:
- püspöki rang nélküli prelátusok, akik a Római Kúria hivatalait vezetik;
- a Rota Romana bírái;
- az Apostoli Szignatúra igazságügyi főpromótora és a házassági kötelékvédelmezője; az apostoli protonotáriusok de numero; valamint a kamara négy klerikusa;
- de numero apostoli protonotáriusok;
- az Apostoli Kamara négy elöljárója. [13]
Korábbi szabályozás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kitüntetési osztályok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A katolikus egyház eredetileg 14 osztályú pápai kitüntetést tartott fenn. Korábban a titkos kamarások elveszítették ezen címüket, amikor az adományozó pápa meghalt. VI. Pál végül 1968-ban eltörölte a titkos kamarás osztályt,[14] és 1969-ben a rendkívül összetett struktúrát a jelenlegi három osztályra csökkentette.
A korábbi rendszer az alábbi csoportokból állt:
- házi prelátusok;
- az apostoli protonotáriusok négy osztálya;
- a pápai kamarások négy osztálya;
- a pápai káplánok (korábban supranumerarius titkos kamarások) öt kategóriája. [15]
Korábbi korhatárok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]VI. Pál pápa pontifikátusa alatt az Államtitkárság a három pápai kitüntetési osztálynak életkori és szolgálati követelményeket határozott meg:
- Őszentsége káplánjai – betöltött 35. életév és legalább 10 éves papi szolgálat;
- Tiszteletbeli prelátusok – betöltött 45. életév és 15 éves papi szolgálat;
- Apostoli protonotáriusok – betöltött 55. életév és 20 éves papi szolgálat.
Az Államtitkárság eltekintett az általános helynökökre vonatkozó, tiszteletbeli prelátusi kinevezésüknél előírt alsó korhatártól. Ugyanis amíg egy pap helynöki hivatalt visel, addig supranumerarius apostoli protonotárius is egyben. Az általános helynököt nem lehetett pápai káplánná kinevezni. Ezeket a kritériumokat 2013-ban hatályon kívül helyezték.[6]
Más esetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]X. Piusz pápa törvényei értelmében az általános helynökök és a káptalani helynökök (ma egyházmegyei kormányzónak nevezik őket) címzetes durante munere (a tisztség betöltése alatt) protonotáriusok voltak. Ezek a papok hivataluk megszűnéséig használhatták a monsignore megszólítást.[16]
Bár a Pontificalis Domus megszüntette a címzetes protonotárius tisztséget, a monsignore címet nem vették vissza az általános helynököktől. Ez látszik a Pápai Évkönyvekben lévő felsorolásban, ahol az általános helynökök neve elé Mons. címet írtak.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Pápai kitüntetések". Hozzáférés: 20260722.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ Annuario pontificio (2012) (olasz nyelven). Città del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana. 2012. 1853. o. ISBN 978-8820987220.
- ↑ Il Messaggero (PDF), Fine settimana, 2013. szeptember 12., 2014. január 6. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
- ↑ "Pope scales back honorifics", The Tablet, Rorate Cæli, 2013. szeptember, 2014. január 8. dátummal az eredeti címről archiválva
- ↑ "Monsignor Michael Nazir-Ali". 2022. április 6.
- 1 2 O'Connell, Gerard (2014. január 4.). "Pope abolishes honorary title of monsignor for diocesan priests under the age of 65". Vatican Insider. Hozzáférés: 2026. július 22.
- ↑ Rocca, Francis X. (2014. január 6.), "Pope limits 'monsignor' honor for diocesan priests", Catholic News Service
{{citation}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ "Pope Francis reforms ecclesiastical honours", Vatican Radio, 2014. január 7..
- ↑ Annuario Pontificio, 2013 [Pápai évkönyv] (olasz nyelven). Libreria Editrice Vaticana. 2013. 1846–48. o. ISBN 978-88-209-9070-1.
- ↑ Reporter (2025. május 14.). "ഫാ. ഫെബിന് പുതിയാപറമ്പിലിന് മോണ്സിഞ്ഞോര് പദവി". Malabar Vision Online (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. május 15.
- ↑ Nguyen, Benedict T. "Becoming a Monsignor in the Roman Catholic Church" (PDF). Diocese of La Crosse. Hozzáférés: 2026. július 22.
- ↑ Cicognani, Amleto Giovanni (1969. március 31.). "Ut sive sollicite" (PDF). Acta Apostolicae Sedis (latin nyelven). 61. Città del Vaticano: Libreria Editrice Vaticana: 334–340.
26. Protonotarii Apostolici supra numerum, Praelati Honorarii, necnon Cappellani Sanctitatis Suae titulo Monsignore ornari poterunt, quem praecedere potest, si casus ferat, nomen adiectivum « Reverendum ».
{{cite journal}}: Unknown parameter|ország=ignored (súgó) - ↑ Secretary of State 2000, 23–25.
- ↑ VI. Pál pápa (1968. március 28.). "Pontificalis Domus" (latin nyelven). Hozzáférés: 2026. július 22..
6. § 4. E Pontificia Cappella eae dehinc tollentur Dignitates, et quoad munus et quoad nomen, quae sequuntur: [...] Cappellani Secreti et Cappellani Secreti honorarii;...
- ↑ Galles 1999.
- ↑ X. Piusz pápa (1905. február 21.), Inter multiplices curas, 62,
Pariter, qui vicarii generalis aut etiam capitularis munere fungitur, hoc munere dumtaxat perdurante, erit protonotarius titularis
{{citation}}: Check date values in:|date=(súgó).
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Monsignor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
