Ugrás a tartalomhoz

Multituberculata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Multituberculata
Evolúciós időszak: késő jura-oligocén, 153–35 Ma
A Ptilodus koponyája
A Ptilodus koponyája
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Allotheria
Rend: †Multituberculata
Cope, 1884
Alrendek
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Multituberculata témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Multituberculata témájú kategóriát.

A Multituberculata egy rágcsálószerű emlőscsoport, amely körülbelül 120 millió éven át létezett a földtörténet leghosszabb emlős fejlődési vonalaként, de végül a késő paleocénben kezdődött hanyatlást követően az oligocén kor elején kipusztult.[1] Legalább 200 faja ismert, az egér méretűektől a hód méretűekig. Ezek a fajok sokféle ökológiai fülkét töltöttek be az üreglakótól a mókusszerű erdőlakóig.[2] A multituberculatákat rendszerint a ma élő emlősök két csoportján, a méhlepényeseket és erszényeseket tartalmazó elevenszülő emlősökön és a kloákásokon is kívül helyezik el,[3] de egyes kladisztikus elemzések szerint az előbbi csoporthoz közelebb állnak, mint az utóbbihoz.[4][5]

A multituberculaták mintegy 120 millió éven át éltek, képviselőiket gyakran tekintik a legsikeresebb, legváltozatosabb és legtovább fennmaradt emlőseinek.[3] A kora jura korban, esetleg a triász időszakban tűntek fel először, túlélték a kréta–tercier kihalási eseményt, majd a kora oligocén korban, körülbelül 35 millió évvel ezelőtt kihaltak.[3] A csoport legkorábbi ismert faja a Rugosodon eurasiaticus, Kelet-Kína területén élt a jura időszakban, körülbelül 160 millió éve.[6]

Földrajzi elterjedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A multituberculaták többnyire az északi kontinensekről (Laurázsiából) ismertek, de egyes leletek, melyek közül sok vitatott, a déli kontinensekről (Gondwanából) származnak. A Gondwanatheria csoport a mai Argentína, Antarktisz, Madagaszkár, India és feltehetően Tanzánia területéről ismert, de ez az elhelyezkedés viták tárgyát képezi. Két nem, a Hahnodon és a Denisodon a kora kréta kori Marokkóból vált ismertté, de lehetséges, hogy ezek inkább a haramiyidák közé tartoznak. Multituberculatákról számoltak be a Madagaszkár és Argentína késő kréta kori rétegeiből származó leletek között is, de ezekről nem készült részletes leírás.[7] Egy ausztrál multituberculata, a Corriebaatar, csak egyetlen fog alapján ismert.[8]

A késő kréta multituberculatái az északi félgömbön terjedtek el és váltak sokfélévé, a szokványos faunák emlősfajainak több mint felét tették ki. Bár több fejlődési vonaluk kihalt a kréta végi tömeges fajpusztulás során, a multituberculaták összességében nagyon sikeresen túlélték a K-T határt és a paleocén idejére elértek sokféleségük csúcsára. Szinte minden európai és észak-amerikai paleocén fauna, valamint több késő paleocén fauna fontos összetevői voltak. Ázsia paleocén és eocén multituberculatái mindazonáltal csak a helyi emlősfauna nagyon kis részét alkották, miután más kontinensekkel szemben ott nem sikerült kiheverniük a nagy kihalás hatásait.[9] A multituberculaták mérete a paleocén során volt a legváltozatosabb, az állatok nagysága az igen apró egér méretűtől a hód nagyságúig változott.

A Catopsbaatar rekonstrukciója

A multituberculaták a rágcsálókéhoz hasonló koponya- és fogjellemzőkkel rendelkeztek, pofafogaikat, a vésőszerű elülső fogaktól egy fogatlan rés (diasztéma) választotta el. Az egyes pofafogakon több sornyi hegy (avagy bütyök, latinul tubercula - amiről a csoport a nevét kapta) jelenik meg, melyekkel szemben az állkapocsban hasonlók helyezkedtek el. Ahogy modern rágcsálóké, ez a rágó apparátus is hatékony daraboló eszközként működött.[3]

Jura időszaki allodontida multituberculaták alsó állkapcsai

A kréta és a paleocén során a multituberculaták evolúciós radiációja sokféle morfotípus, többek között a mókusszerű erdei ptilodontidák kialakulásához vezetett. Legszokatlanabb jellemzőjük az egyedi formájú utolsó alsó kisőrlőfoguk. Ezek a fogak nagyobbra és hosszabbra nőttek a többi pofafognál, okkluzív felületük pedig recés szeletelő élt formált. Ez az elképzelés szerint magvak és diók összezúzására szolgálhatott, a legtöbb apró multituberculata feltehetően rovarokkal, férgekkel és gyümölcsökkel egészítette ki az étrendjét.[3]

Egy üregből multituberculatát kiásó Saurornitholestes rekonstrukciója

A Ptilodus a ptilodontidák egyik észak-amerikai képviselője volt. A Wyoming állambeli Bighorn-medencében jó állapotban megőrződött Ptilodus példányoknak köszönhetően kiderült, hogy ezek a multituberculaták képesek voltak a nagy lábujjuk távolítására és közelítésére, így a lábuk mozgathatósága a fákról fejjel lefelé leereszkedő mókusokéhoz hasonló volt.[3]

Európából egy másik, hasonlóan sikeres család, a Kogaionidae vált ismertté, melyre először a romániai Hátszeg területén találtak rá. Ennél a csoportnál is kifejlődött a pengeszerű alsó kisőrlőfog, a hasonlóság miatt pedig a legsikeresebbnek számító nemet, a Haininát eredetileg ptilodontidának vélték. A nem részletesebb elemzése során kiderült, hogy kevesebb fogheggyel rendelkezett, emellett megmaradt nála az ötödik kisőrlőfog is; a fejlett és a kezdetleges tulajdonságok ezen egyedi kombinációja pedig azt jelzi, hogy a Hainina olyan jura időszaki nemekkel áll rokonságban, amelyeknél az észak-amerikai nemektől független módon szintén megnagyobbodott pengeszerű kisőrlőfogak fejlődtek ki.[3]

A multituberculaták egy további csoportja, a taeniolabidoideák nehezebb és jóval masszívabb felépítésű volt, tagjainak mérete pedig elérhette egy ma élő hódét; ami azt jelzi, hogy teljesen talajlakók voltak. Legnagyobb változatosságukat Ázsiában érték el a késő kréta kor során, ami arra utal, hogy onnan származnak.[3]

A Multituberculata csoporton belül a medence felépítése arra utal, hogy ezek az állatok a modern erszényesekhez hasonlóan apró, magatehetetlen utódoknak adtak életet.[2][10]

Körülbelül 80 multituberculata nem vált ismertté, köztük a Lambdopsalis, a Ptilodus és a Meniscoessus. A késő kréta korban, az északi félgömbön a jellegzetes szárazföldi emlősfajok több mint fele multituberculata volt.

A Multituberculata csoportjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Taeniolabis taoensis rekonstrukciója

Zofia Kielan-Jaworowska és Jørn H. Hurum 2001-es tanulmánya szerint a legtöbb multituberculata két csoportba a Plagiaulacida és a Cimolodonta alrendbe sorolható be. Kivételt képez az Arginbaatar nem, amely mindkét csoport jellemzőivel rendelkezik.

A „Plagiaulacida” parafiletikus csoportként egy jóval kezdetlegesebb evolúciós lépcsőfokot (grádot) képvisel. A tagjai a bazálisabb multituberculaták. Kronológiailag feltehetően (egy névtelen leletanyag révén) a középső jura kortól a kora krétáig terjednek. Ezt az alrendet három nem hivatalos csoportra osztották fel: az Allodontida, a Paulchoffatiida és a Plagiaulacida fejlődési vonalakra.

A Cimolodonta kétségtelenül természetes (monofiletikus) alrend. Ide tartoznak a fejlettebb multituberculaták, melyek a kora kréta és az eocén korok között éltek. Ebbe a csoportba tartozik a Djadochtatherioidea, a Taeniolabidoidea és a Ptilodontoidea öregcsalád, valamint a Paracimexomys csoport.

Emellett váltak ismertté a Cimolomyidae, a Boffiidae, az Eucosmodontidae, a Kogaionidae és a Microcosmodontidae családok, illetve az Uzbekbaatar és Viridomys nemek. E taxonok pontosabb elhelyezéséhez további felfedezésekre és elemzésekre van szükség.[11]

A multituberculaták kihalását sok évtizedes vita övezte.[9] Miután több mint 88 millió évig az emlősök uralkodó csoportját alkották, és a kora paleocénben sokféleségük csúcsára jutottak, az időszak későbbi részében fokozatosan hanyatlásnak indultak, majd az eocén végét még megérve az oligocén korai szakaszában eltűntek.[12] Kihalásukat hagyományosan a rágcsálók felemelkedéséhez kötötték (valamint részben a hyopsodontidák, plesiadapiformák és más méhlepényesek elterjedéséhez), amelyek a feltételezés szerint versenyt támasztva kiszorították a multituberculatákat.[1]

Ezt az elméletet azonban számos kutató támadta. Egyrészt mivel azon a feltevésen alapul, hogy ezek az emlősök alacsonyabb rendűek a később kifejlődötteknél, és figyelmen kívül hagyja, hogy legalább 15 millió éven át együtt éltek azokkal. Másrészt egyes tudósok szerint a „fokozatos” hanyatlás valójában több hirtelen kihalási eseményből állt, amelyek közül a legjelentősebb a paleocénben, mintegy 56,8 millió éve történt. Végül, a legkésőbbi ismert multituberculaták, mint például az Ectypodus, inkább generalistának tűnnek, azaz valószínűleg kevésbé voltak érzékenyek a más csoportok támasztotta versenyre. Mindezen hatások arra mutatnak, hogy a versengés miatti visszaszorulás helyett kihalásukat az okozta, hogy nem tudtak alkalmazkodni az éghajlat és a növényzet változásához, valamint a miacidákhoz hasonló eutheria ragadozók megjelenéséhez.[12]

Újabb kutatások szerint mindkét hatás érvényesülhetett: az észak-amerikai és európai multituberculaták eltűnése valóban együttmozgást mutat a rágcsálók ottani elterjedésével. Ázsiában viszont a két csoport együtt létezett, ami arra utal, hogy ott az előbbiek kihalását nem az utóbbiak támasztotta verseny okozta. Összességében úgy tűnik, Ázsiában a multituberculaták sosem heverték ki a kréta végi nagy kihalást, és ez tette lehetővé a rágcsálók fejlődését és elterjedését.[9]

†Multituberculata rend Cope, 1884

  1. 1 2 Krause, David W. (1986). "Competitive exclusion and taxonomic displacement in the fossil record; the case of rodents and multituberculates in North America". Rocky Mountain Geology. 24 (special issue 3): 95–117. doi:10.2113/gsrocky.24.special_paper_3.95.
  2. 1 2 Weil, Anne (1997). "Introduction to Multituberculates: The "Lost Tribe" of Mammals". Berkeley: University of California Museum of Paleontology. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite web}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 Agustí, Jordi (2002). Mammoths, Sabertooths, and Hominids: 65 Millions Years of Mammalian Evolution in Europe. New York: Columbia University Press. 3–4. o. ISBN 0-231-11640-3. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  4. ↑ Benton, Michael J. (2004). Vertebrate Palaeontology (3rd ed. ed.). Blackwell Science Ltd. 300. o. ISBN 0632056371. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite book}}: |edition= has extra text (súgó)
  5. ↑ Carrano, Matthew T. (2006). Amniote Paleobiology: Perspectives on the Evolution of Mammals, Birds, and Reptiles. The University Of Chicago Press. 358. o. ISBN 0226094782. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  6. ↑ Yuan C-X, Ji Q, Meng Q-J, Tabrum AR, Luo Z-X (2013). "Earliest evolution of multituberculate mammals revealed by a new Jurassic fossil". Science. 341 (6147): 779–783. doi:10.1126/science.1237970.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. ↑ Gurovich, Y. (2009). "The phylogenetic affinities of the enigmatic mammalian clade Gondwanatheria" (pdf). Journal of Mammalian Evolution. 16 (1): 25–49. doi:10.1007/s10914-008-9097-3. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)[halott link]
  8. ↑ "An Australian multituberculate and its palaeobiogeographic implications" (PDF). Acta Palaeontologica Polonica. 54 (1): 1–6. 2009. doi:10.4202/app.2009.0101. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite journal}}: |first= missing |last= (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó); Unknown parameter |lasat= ignored (súgó)
  9. 1 2 3 Wood, D. Joseph (2010). The Extinction of the Multituberculates Outside North America: a Global Approach to Testing the Competition Model (M.S.). The Ohio State University. 2015. április 8. dátummal az eredeti címről archiválva.
  10. ↑ Kielan-Jaworowska, Zofia (2005). Mammals from the Age of Dinosaurs: Origins, Evolution, and Structure. Columbia University Press. 299. o. ISBN 0231119186. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  11. ↑ Dykes, Trevor. "Multituberculata (Cope 1884)". Familienhompage. 2009. december 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. július 18. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  12. 1 2 Ostrander, Gregg E. (1984). "The Early Oligocene (Chadronian) Raben Ranch Local Fauna, Northwest Nebraska: Multituberculata; with Comments on the Extinction of the Allotheria". Transactions of the Nebraska Academy of Sciences. 10: 71–80.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) [[:en:|]] című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Kielan-Jaworowska, Z. (2001). "Phylogeny and Systematics of multituberculate mammals". Palaeontology. 44 (3): 389–429. doi:10.1111/1475-4983.00185. {{