Rétisas

Rétisas
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Rétisasformák (Haliaeetinae);
Nem:	Haliaeetus; Savigny, 1809
Faj:	H. albicilla;
Tudományos név
	Haliaeetus albicilla; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Fehérfarkú rétisas
Elterjedés
	A rétisas elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely visszatelepített terület (egész éves) visszatelepített terület (költözési útvonal)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Rétisas témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Rétisas témájú médiaállományokat és Rétisas témájú kategóriát.

A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, míg Európa nyugati és déli részén az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, míg Ázsia többi részén egész évben előfordulhat.

Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel, legnagyobb állománya a Béda- Karapancsában fészkel.

Alfajai

Haliaeetus albicilla albicilla – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén
Haliaeetus albicilla groenlandicus – ez a grönlandi alfaj, kizárólag Grönland szigetén fordul elő

Megjelenése

A fiatalok sötétbarna színűek és farkuk, a csőrük sötét színű, az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg a farkuk fehér színű és sokkal világosabb a tolluk. Testhossza 76-92 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 193-244 centiméter. A hím 3100-5400 gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú. A szeme sárga színű.

Életmódja

Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket esznek. Viselkedésükre fiókakorukban a káinizmus jellemző.

Szaporodása

Az elterjedési terület déli részén januártól júniusig, az északi részén áprilistól szeptemberig. Sziklákra vagy fákra gallyakból építi hatalmas, akár több száz kilogrammos fészkét. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a kikelési idő 38-40 nap, a kirepülési idő 70-90 nap, 30-40 napig szüleik közelében maradnak.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon egész évben előfordul, 100-150 pár állandóan itt fészkel. Baranyában például a kétezres években nőtt az állománya. A nyolcvanas években négy pár fészkelt a megyében, míg 2008-ban már huszonhárom. Baranya az akkori számhoz képest legfeljebb még öt-tíz új párt képes befogadni és eltartani, mivel a rétisaspárok a kotlási időszakban legalább száz négyzetkilométernyi "saját" területet igényelnek, a déli vármegye viszont csak 4457 négyzetkilométer.^[1] A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 530 rétisas telelt Magyarországon.^[2]

2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 753-766 itthon telelő rétisast figyeltek meg a madarakat számlálók.^[3]

Védettsége

A ma élő körülbelül 20 ezer rétisas óriási elterjedési területen él, Nyugat-Európától a Távol-Keletig. Egyes régiókban, különösen Európában már a kipusztulás szélére sodródtak. A hatalmas égi csúcsragadozókban sokan – oktalanul – mind az emberek, mind a háziállatok életére veszélyes fenyegetést láttak. A vadászat és az illegális befogás mellett az életterének szűkülése, valamint a mérgezés veszélyezteti. Az 1970-es évektől szigorú védelmüknek köszönhetően a számuk emelkedni kezdett, és ma már biztonságban tudhatjuk őket a kipusztulástól.

Mint a legtöbb nagy testű madárnak, a rétisasnak is az elektromos vezetékek jelentik a leggyakoribb veszélyt. A tartóoszlopok kiváló megfigyelő helyek, így ezekre szívesen ülnek ki a madarak. Nagy méretű szárnyaikon keresztül azonban könnyen érintenek össze vezetékeket, s ezáltal gyakran szenvednek halálos sérüléseket. Ezt kivédendő, ma már szigetelik az elektromos vezetékeket, illetve olyan szerkezeteket alakítanak ki, amelyek nem jelentenek veszélyt a nagy testű madarakra sem. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem fenyegetett madárfaj. Európában előfordulása ritkának számít. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. A 2016-os saslétszám felmérés során a Magyar Madártani Egyesület szakemberei és önkéntesei 789-884 darab rétisast találtak Magyarországon.^[4]

Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Jelenleg elegendő számú, nagyjából 200 rétisas él az európai állatkertekben, azonban Magyarországon csak kevés helyen látható. Az állatkerti rétisasok jelentős része, beleértve az összes hazait is, a természetben kelt. Vannak, amelyek megsérülve, más részük elárvult fiókaként került az állatkertekbe, amelyek természetvédelmi mentőközpontként fogadják az ilyen egyedeket. Bár a fő cél az, hogy szabadon engedjék őket, ha ez nem megvalósítható, akkor bekerülnek az állatkerti röpdékbe.

Galéria

Földközelben
Röpte
Portré
Habitusa

Jegyzetek

↑ Ungár Tamás (2008. március 4.). "Hollók, sasok, fészkek és egyre több fióka Baranyában" (magyar nyelven). Népszabadság. 2016. március 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 9.
↑ MTI (2012). "Saslétszám:nincs változás". Metropol: 23. {{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); Unknown parameter |day= ignored (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)
↑ "Megszámolták a magyar sasokat". index.hu. Hozzáférés: 2018. február 1.
↑ "Elkészült a magyarországi sasleltár". origo.hu. 2016. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. január 27.

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. október 17.
A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |origmonth=, |accessmonth=, |month=, |chapterurl=, |origdate= és |coauthors= (súgó) – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Ungár Tamás (2008. március 4.). "Hollók, sasok, fészkek és egyre több fióka Baranyában" (magyar nyelven). Népszabadság. 2016. március 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 9.

[2] MTI (2012). "Saslétszám:nincs változás". Metropol: 23. {{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); Unknown parameter |day= ignored (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)

[3] "Megszámolták a magyar sasokat". index.hu. Hozzáférés: 2018. február 1.

[4] "Elkészült a magyarországi sasleltár". origo.hu. 2016. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. január 27.

[1]

[2]

[3]

[4]