UgrĂĄs a tartalomhoz

Struthio

EllenƑrzött
A Wikipédiåból, a szabad enciklopédiåból
Struthio
A közönsĂ©ges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - Ă©s a szomĂĄliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus kĂ©t ma Ă©lƑ faja.
A közönsĂ©ges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - Ă©s a szomĂĄliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus kĂ©t ma Ă©lƑ faja.
Rendszertani besorolĂĄs
Orszåg: Állatok (Animalia)
Törzs: GerinchĂșrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
OsztĂĄly: Madarak (Aves)
Rend: StruccalakĂșak (Struthioniformes)
Csalåd: Struccfélék (Struthionidae)
Nem: Struthio
Linnaeus, 1758
HivatkozĂĄsok
A Wikifajok tartalmaz Struthio tĂ©mĂĄjĂș rendszertani informĂĄciĂłt.
A WikimĂ©dia Commons tartalmaz Struthio tĂ©mĂĄjĂș kategĂłriĂĄt.

A Struthio a madarak osztĂĄlyĂĄnak struccalakĂșak (Struthioniformes) rendjĂ©be Ă©s a struccfĂ©lĂ©k (Struthionidae) csalĂĄdjĂĄba tartozĂł nem.[1][2]

KĂ©t faja Ă©l napjainkban: a közönsĂ©ges- Ă©s a szomĂĄliai strucc.[3] Nagy testƱ, röpkĂ©ptelen afrikai madarak, amelyek minden ma Ă©lƑ szĂĄrazföldi ĂĄllat közĂŒl a legnagyobb tojĂĄst rakjĂĄk. 70 km/Ăłra sebessĂ©ggel kĂ©pesek futni, ami miatt a leggyorsabb szĂĄrazföldi madarak. A nem kĂ©t ma Ă©lƑ faja arrĂłl ismert, hogy a legnagyobb ma Ă©lƑ madarak.

Egy strucctojĂĄs mĂ©rete egy tyĂșktojĂĄshoz Ă©s amerikai dollĂĄrhoz kĂ©pest.

A struccszerƱ madarak legkorĂĄbbi fosszĂ­liĂĄi a paleocĂ©n idejĂ©n EurĂłpĂĄban Ă©lt taxonok.[4] A Palaeotis Ă©s Remiornis a közĂ©psƑ eocĂ©nbĂłl, addig kĂŒlönbözƑ nem specifikus futĂłmadarak az eocĂ©n Ă©s oligocĂ©n korokbĂłl ismertek, Afrika Ă©s EurĂłpa terĂŒletĂ©rƑl. Lehet, hogy ezek a madarak a Struthio genus korai rokonai voltak, de taxonĂłmiai ĂĄllapotuk megkĂ©rdƑjelezhetƑ, mivel talĂĄn a futĂłmadĂĄr-szabĂĄsĂșaknak több kihalt vonalĂĄt kĂ©pviselhettĂ©k.[4][5]

A nem elsƑ ismert fosszĂ­liĂĄi a kora miocĂ©nbĂłl szĂĄrmaznak Ă©s Afrika terĂŒletĂ©n talĂĄltĂĄk meg, ezĂ©rt feltehetƑen ott fejlƑdtek ki. AztĂĄn a közĂ©p-Ă©s kĂ©sƑ miocĂ©n idejĂ©n szĂ©tterjedtek EurĂĄzsiĂĄban.[6] Kb. 12 milliĂł Ă©vvel ezelƑtt szereztĂ©k meg nagyobb mĂ©retĂŒket, amirƑl ma ismerjĂŒk ezen madarakat. Ebben az idƑben mĂĄr elterjedtek MongĂłliĂĄban, majd kĂ©sƑbb DĂ©l-AfrikĂĄban.[7] MĂ­g az afrikai fajok kapcsolata viszonylag egyszerƱ, addig sok ĂĄzsiai fajt csupĂĄn töredĂ©kes maradvĂĄnyokbĂłl Ă­rtak le Ă©s emiatt az egymĂĄs közötti, illetve az afrikai fajokkal valĂł kapcsolatuk bizonytalan. A struccok KĂ­nĂĄbĂłl a utolsĂł jĂ©gkorszak vĂ©gĂ©n vagy ezutĂĄn pusztultak ki, rĂĄadĂĄsul ismertek onnan a futĂłmadĂĄr ĂĄbrĂĄzolĂĄsai a kerĂĄmiĂĄkon Ă©s a sziklarajzokon.[8][9]

A Struthio genus hajdan egyĂŒtt Ă©lt a röpkĂ©ptelen futĂłmadaraknak egy mĂĄsik csoportjĂĄval, az Eogruidokkal. BĂĄr Olson 1985-ben ezen kihalt madĂĄrcsoportot "proto-struccoknak" nevezte, a közelmĂșltig ĂĄltalĂĄnosan Ășgy tartottĂĄk, hogy a darvakkal ĂĄllnak legközelebb, addig a struccokkal valĂł minden hasonlĂłsĂĄg csupĂĄn a konvergens evolĂșciĂł eredmĂ©nye. Egy Ășjabb elemzĂ©s viszont kimutatta, hogy az Eogruidok mĂ©gis a struccokkal ĂĄlltak rokonsĂĄgban.[10] FeltehetƑleg a struccokkal valĂł versengĂ©s miatt pusztulhattak ki,[11][12] bĂĄr eddig mĂ©g sose mutattĂĄk ki, hogy a kĂ©t taxon egyĂŒtt Ă©lt volna egy helyen.[13]

A nemnek 9 faja ismert, ebbƑl 7 kihalt. 2008-ban a S. linxiaensis a Orientornis nembe kerĂŒlt.[14] HĂĄrom tovĂĄbbi fajt, mint amilyenek a S. pannonicus, S. dmanisensis Ă©s a S. transcaucasicus, mind a Pachystruthio genusba kerĂŒltek 2019-ben.[15] SzĂĄmos tovĂĄbbi fosszilis fajnak a nyomairĂłl ĂĄrulkodĂł fosszĂ­liĂĄi Ă©s a megkövesedett csontokbĂłl leĂ­rtakon alapulĂł összekapcsolĂĄs vitatott, felĂŒlvizsgĂĄlatra szorul tovĂĄbbi megfelelƑ anyagra vĂĄrva.[16]

KĂ©sƑ pleisztocĂ©n-holocĂ©n idejĂ©n Ă©ltek:

TörtĂ©nelem elƑtti fajok:

Napjainkban csak Afrika terĂŒletĂ©n talĂĄlhatĂłak meg a nem fajai, ahol szĂĄmos nyĂ­lt Ă©s fĂ©lszĂĄraz Ă©lƑhelytĂ­pusban, mint pĂ©ldĂĄul a szavannĂĄn Ă©s a SzĂĄhel övezetben, illetve az egyenlĂ­tƑi erdƑövezet Ă©szaki Ă©s dĂ©li rĂ©szĂ©n elƑfordul.[17] A szomĂĄli strucc kizĂĄrĂłlag Északkelet-AfrikĂĄban ("Afrika szarvĂĄn") Ƒshonos, mivel a Nagy-hasadĂ©kvölgy földrajzi gĂĄtja miatt elszigetelƑdve fejlƑdött ki a közönsĂ©ges struccbĂłl. Egyes helyeken a közönsĂ©ges strucc maszĂĄj alfaja a szomĂĄliai strucc mellett Ă©l, de a viselkedĂ©sbeli ökolĂłgiai kĂŒlönbsĂ©gek megakadĂĄlyozzĂĄk a hibridizĂĄciĂłt.[18] A hajdan Kis-Ázsia Ă©s az Arab-fĂ©lsziget terĂŒletĂ©n Ă©lt arab struccot a 20. szĂĄzad közepĂ©re a kihalĂĄsig vadĂĄsztĂĄk, kĂ©sƑbb Izraelben megkĂ­sĂ©reltĂ©k a kihalt alfaj kiĂŒresedett ökolĂłgiai fĂŒlkĂ©jĂ©nek betöltĂ©sĂ©re az Ă©szak-afrikai strucc betelepĂ­tĂ©sĂ©t, de ez a prĂłbĂĄlkozĂĄs kudarcot vallott.[19] AusztrĂĄliĂĄban a közönsĂ©ges strucc fogsĂĄgbĂłl kiszabadult egyedeibƑl mĂĄr vadpopulĂĄciĂłk lettek.[20][21][22]

  1. ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolĂĄsa". HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2017. november 2.
  2. ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbĂĄzisĂĄban". Integrated Taxonomic Information System. HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2017. november 3.
  3. ↑ "Seagull Publishers:: K-8 segment | Books | Practice manuals" (amerikai angol nyelven). 2022. szeptember 30. dĂĄtummal az eredeti cĂ­mrƑl archivĂĄlva. HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2020. november 11.
  4. 1 2 Buffetaut, E.; Angst, D. (2014). "Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications". Earth-Science Reviews. 138: 394–408. Bibcode:2014ESRv..138..394B. doi:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.
  5. ↑ Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898
  6. ↑ Hou, L. et al. (2005)
  7. ↑ Davies, S.J.J.F. (2003)
  8. ↑ Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly
  9. ↑ Andersson, J. G. (1923). "Essays on the cenozoic of northern China". Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A. 3: 1–152 (53–77).
  10. ↑ Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048
  11. ↑ Kurochkin, E.N. (1976). "A survey of the Paleogene birds of Asia". Smithsonian Contributions to Paleobiology. 27: 75–86.
  12. ↑ Kurochkin, E.N. (1981). "New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia". Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition. 15: 59–85.
  13. ↑ Zelenkov, Nikita; Boev, Zlatozar; Lazaridis, Georgios (2015). "A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula". PalĂ€ontologische Zeitschrift. 90: 145–151. doi:10.1007/s12542-015-0279-z. S2CID 131264199.
  14. ↑ Wang, S. (2008). "Rediscussion in the taxonomic assignment of "Struthio linxiaensis Hou, et al., 2005". Acta Paleotologica Sinica. 47: 362–368.
  15. ↑ Zelenkov, N. V.; Lavrov, A. V.; Startsev, D. B.; Vislobokova, I. A.; Lopatin, A. V. (2019). "A giant early Pleistocene bird from eastern Europe: unexpected component of terrestrial faunas at the time of early Homo arrival". Journal of Vertebrate Paleontology. 39 (2): e1605521. doi:10.1080/02724634.2019.1605521. S2CID 198384367.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  16. ↑ Bibi, Faysal; Shabel, Alan B.; Kraatz, Brian P.; Stidham, Thomas A. (2006). "New Fossil Ratite (Aves: Palaeognathae) Eggshell Discoveries from the Late Miocene Baynunah Foramation of the United Arab Emirates, Arabian Peninsula" (PDF). Palaeontologia Electronica. 9 (1): 2A. ISSN 1094-8074.
  17. ↑ Donegan, Keenan (2002). "Struthio camelus". Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology.
  18. ↑ Freitag, Stephanie & Robinson, Terence J. (1993). "Phylogeographic patterns in mitochondrial DNA of the Ostrich (Struthio camelus)" (PDF). The Auk. 110 (3): 614–622. doi:10.2307/4088425. JSTOR 4088425.
  19. ↑ Rinat, Zafrir (2007. december 25.). "The Bitter Fate of Ostriches in the Wild". Haaretz. Tel Aviv. HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2017. januĂĄr 10.
  20. ↑ Ostriches in Australia – and near my home. trevorsbirding.com (13 September 2007)
  21. ↑ "The outback ostriches — Australia's loneliest birds". www.abc.net.au (ausztrĂĄl angol nyelven). 2018. szeptember 1. HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2021. februĂĄr 10.
  22. ↑ "Common Ostrich (Struthio camelus)". iNaturalist Australia (angol nyelven). HozzĂĄfĂ©rĂ©s: 2021. februĂĄr 10.