Struthio

Struthio
	A közönséges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus két ma élő faja.
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Struccalakúak (Struthioniformes);
Család:	Struccfélék (Struthionidae);
Nem:	Struthio; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Struthio témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Struthio témájú kategóriát.

A Struthio a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe és a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó nem.^[1]^[2]

Két faja él napjainkban: a közönséges- és a szomáliai strucc.^[3] Nagy testű, röpképtelen afrikai madarak, amelyek minden ma élő szárazföldi állat közül a legnagyobb tojást rakják. 70 km/óra sebességgel képesek futni, ami miatt a leggyorsabb szárazföldi madarak. A nem két ma élő faja arról ismert, hogy a legnagyobb ma élő madarak.

Evolúciójuk

A struccszerű madarak legkorábbi fosszíliái a paleocén idején Európában élt taxonok.^[4] A Palaeotis és Remiornis a középső eocénból, addig különböző nem specifikus futómadarak az eocén és oligocén korokból ismertek, Afrika és Európa területéről. Lehet, hogy ezek a madarak a Struthio genus korai rokonai voltak, de taxonómiai állapotuk megkérdőjelezhető, mivel talán a futómadár-szabásúaknak több kihalt vonalát képviselhették.^[4]^[5]

A nem első ismert fosszíliái a kora miocénból származnak és Afrika területén találták meg, ezért feltehetően ott fejlődtek ki. Aztán a közép-és késő miocén idején szétterjedtek Eurázsiában.^[6] Kb. 12 millió évvel ezelőtt szerezték meg nagyobb méretüket, amiről ma ismerjük ezen madarakat. Ebben az időben már elterjedtek Mongóliában, majd később Dél-Afrikában.^[7] Míg az afrikai fajok kapcsolata viszonylag egyszerű, addig sok ázsiai fajt csupán töredékes maradványokból írtak le és emiatt az egymás közötti, illetve az afrikai fajokkal való kapcsolatuk bizonytalan. A struccok Kínából a utolsó jégkorszak végén vagy ezután pusztultak ki, ráadásul ismertek onnan a futómadár ábrázolásai a kerámiákon és a sziklarajzokon.^[8]^[9]

A Struthio genus hajdan együtt élt a röpképtelen futómadaraknak egy másik csoportjával, az Eogruidokkal. Bár Olson 1985-ben ezen kihalt madárcsoportot "proto-struccoknak" nevezte, a közelmúltig általánosan úgy tartották, hogy a darvakkal állnak legközelebb, addig a struccokkal való minden hasonlóság csupán a konvergens evolúció eredménye. Egy újabb elemzés viszont kimutatta, hogy az Eogruidok mégis a struccokkal álltak rokonságban.^[10] Feltehetőleg a struccokkal való versengés miatt pusztulhattak ki,^[11]^[12] bár eddig még sose mutatták ki, hogy a két taxon együtt élt volna egy helyen.^[13]

Rendszerezésük

A nemnek 9 faja ismert, ebből 7 kihalt. 2008-ban a S. linxiaensis a Orientornis nembe került.^[14] Három további fajt, mint amilyenek a S. pannonicus, S. dmanisensis és a S. transcaucasicus, mind a Pachystruthio genusba kerültek 2019-ben.^[15] Számos további fosszilis fajnak a nyomairól árulkodó fosszíliái és a megkövesedett csontokból leírtakon alapuló összekapcsolás vitatott, felülvizsgálatra szorul további megfelelő anyagra várva.^[16]

Fajaik

Késő pleisztocén-holocén idején éltek:

közönséges strucc (Struthio camelus)
szomáliai strucc (Struthio molybdophanes)
ázsiai strucc (Struthio asiaticus)†
Struthio anderssoni†
Struthio oldawayi†

Történelem előtti fajok:

Előfordulásuk

Napjainkban csak Afrika területén találhatóak meg a nem fajai, ahol számos nyílt és félszáraz élőhelytípusban, mint például a szavannán és a Száhel övezetben, illetve az egyenlítői erdőövezet északi és déli részén előfordul.^[17] A szomáli strucc kizárólag Északkelet-Afrikában ("Afrika szarván") őshonos, mivel a Nagy-hasadékvölgy földrajzi gátja miatt elszigetelődve fejlődött ki a közönséges struccból. Egyes helyeken a közönséges strucc maszáj alfaja a szomáliai strucc mellett él, de a viselkedésbeli ökológiai különbségek megakadályozzák a hibridizációt.^[18] A hajdan Kis-Ázsia és az Arab-félsziget területén élt arab struccot a 20. század közepére a kihalásig vadászták, később Izraelben megkísérelték a kihalt alfaj kiüresedett ökológiai fülkéjének betöltésére az észak-afrikai strucc betelepítését, de ez a próbálkozás kudarcot vallott.^[19] Ausztráliában a közönséges strucc fogságból kiszabadult egyedeiből már vadpopulációk lettek.^[20]^[21]^[22]

Hivatkozások

↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2017. november 2.
↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2017. november 3.
↑ "Seagull Publishers:: K-8 segment | Books | Practice manuals" (amerikai angol nyelven). 2022. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 11.
1 2 Buffetaut, E.; Angst, D. (2014). "Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications". Earth-Science Reviews. 138: 394–408. Bibcode:2014ESRv..138..394B. doi:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.
↑ Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898
↑ Hou, L. et al. (2005)
↑ Davies, S.J.J.F. (2003)
↑ Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly
↑ Andersson, J. G. (1923). "Essays on the cenozoic of northern China". Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A. 3: 1–152 (53–77).
↑ Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048
↑ Kurochkin, E.N. (1976). "A survey of the Paleogene birds of Asia". Smithsonian Contributions to Paleobiology. 27: 75–86.
↑ Kurochkin, E.N. (1981). "New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia". Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition. 15: 59–85.
↑ Zelenkov, Nikita; Boev, Zlatozar; Lazaridis, Georgios (2015). "A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula". Paläontologische Zeitschrift. 90: 145–151. doi:10.1007/s12542-015-0279-z. S2CID 131264199.
↑ Wang, S. (2008). "Rediscussion in the taxonomic assignment of "Struthio linxiaensis Hou, et al., 2005". Acta Paleotologica Sinica. 47: 362–368.
↑ Zelenkov, N. V.; Lavrov, A. V.; Startsev, D. B.; Vislobokova, I. A.; Lopatin, A. V. (2019). "A giant early Pleistocene bird from eastern Europe: unexpected component of terrestrial faunas at the time of early Homo arrival". Journal of Vertebrate Paleontology. 39 (2): e1605521. doi:10.1080/02724634.2019.1605521. S2CID 198384367.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
↑ Bibi, Faysal; Shabel, Alan B.; Kraatz, Brian P.; Stidham, Thomas A. (2006). "New Fossil Ratite (Aves: Palaeognathae) Eggshell Discoveries from the Late Miocene Baynunah Foramation of the United Arab Emirates, Arabian Peninsula" (PDF). Palaeontologia Electronica. 9 (1): 2A. ISSN 1094-8074.
↑ Donegan, Keenan (2002). "Struthio camelus". Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology.
↑ Freitag, Stephanie & Robinson, Terence J. (1993). "Phylogeographic patterns in mitochondrial DNA of the Ostrich (Struthio camelus)" (PDF). The Auk. 110 (3): 614–622. doi:10.2307/4088425. JSTOR 4088425.
↑ Rinat, Zafrir (2007. december 25.). "The Bitter Fate of Ostriches in the Wild". Haaretz. Tel Aviv. Hozzáférés: 2017. január 10.
↑ Ostriches in Australia – and near my home. trevorsbirding.com (13 September 2007)
↑ "The outback ostriches — Australia's loneliest birds". www.abc.net.au (ausztrál angol nyelven). 2018. szeptember 1. Hozzáférés: 2021. február 10.
↑ "Common Ostrich (Struthio camelus)". iNaturalist Australia (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 10.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2017. november 2.

[B-2] "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2017. november 3.

[3] "Seagull Publishers:: K-8 segment | Books | Practice manuals" (amerikai angol nyelven). 2022. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 11.

[Buffetaut,_E._2014-4] 1 2 Buffetaut, E.; Angst, D. (2014). "Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications". Earth-Science Reviews. 138: 394–408. Bibcode:2014ESRv..138..394B. doi:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.

[Agnolin_2016-5] Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898

[6] Hou, L. et al. (2005)

[7] Davies, S.J.J.F. (2003)

[8] Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly

[9] Andersson, J. G. (1923). "Essays on the cenozoic of northern China". Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A. 3: 1–152 (53–77).

[mayr&zelenkov2021-10] Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048

[11] Kurochkin, E.N. (1976). "A survey of the Paleogene birds of Asia". Smithsonian Contributions to Paleobiology. 27: 75–86.

[12] Kurochkin, E.N. (1981). "New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia". Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition. 15: 59–85.

[13] Zelenkov, Nikita; Boev, Zlatozar; Lazaridis, Georgios (2015). "A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula". Paläontologische Zeitschrift. 90: 145–151. doi:10.1007/s12542-015-0279-z. S2CID 131264199.

[14] Wang, S. (2008). "Rediscussion in the taxonomic assignment of "Struthio linxiaensis Hou, et al., 2005". Acta Paleotologica Sinica. 47: 362–368.

[Zelenkov2019-15] Zelenkov, N. V.; Lavrov, A. V.; Startsev, D. B.; Vislobokova, I. A.; Lopatin, A. V. (2019). "A giant early Pleistocene bird from eastern Europe: unexpected component of terrestrial faunas at the time of early Homo arrival". Journal of Vertebrate Paleontology. 39 (2): e1605521. doi:10.1080/02724634.2019.1605521. S2CID 198384367.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)

[Bibi-16] Bibi, Faysal; Shabel, Alan B.; Kraatz, Brian P.; Stidham, Thomas A. (2006). "New Fossil Ratite (Aves: Palaeognathae) Eggshell Discoveries from the Late Miocene Baynunah Foramation of the United Arab Emirates, Arabian Peninsula" (PDF). Palaeontologia Electronica. 9 (1): 2A. ISSN 1094-8074.

[Donegan_2002-17] Donegan, Keenan (2002). "Struthio camelus". Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology.

[Freitag-18] Freitag, Stephanie & Robinson, Terence J. (1993). "Phylogeographic patterns in mitochondrial DNA of the Ostrich (Struthio camelus)" (PDF). The Auk. 110 (3): 614–622. doi:10.2307/4088425. JSTOR 4088425.

[19] Rinat, Zafrir (2007. december 25.). "The Bitter Fate of Ostriches in the Wild". Haaretz. Tel Aviv. Hozzáférés: 2017. január 10.

[20] Ostriches in Australia – and near my home. trevorsbirding.com (13 September 2007)

[21] "The outback ostriches — Australia's loneliest birds". www.abc.net.au (ausztrál angol nyelven). 2018. szeptember 1. Hozzáférés: 2021. február 10.

[22] "Common Ostrich (Struthio camelus)". iNaturalist Australia (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 10.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]