Évek óta szinte reflexszerűen kattintunk át a havi számlakivonat díjsorán. Néhány száz forint itt, pár ezer ott – elfogadjuk, mert „ennyi a bankolás ára”. De mi van, ha ezek a tételek valójában feleslegesek? Mi van, ha a bankok kamatmarzsa önmagában is bőven elég lenne arra, hogy a folyószámlád ingyen működjön – és a díjakat valójában csak azért fizeted, mert lehet?
Egy friss közgazdasági elemzés (Lakossági banki szolgáltatások ingyen? – BankHitel.Info, 2026. február) éppen ezt a kérdést járja körül, és a számok kínosan beszédesek.
A 22,6 százalék, amit minden ügyfélnek ismernie kellene
Kezdjük a leglátványosabb adattal: a magyar bankszektor tőkearányos megtérülése 2024-ben 22,6 százalék volt. Tegyük ezt kontextusba: az amerikai kereskedelmi bankok 1,12 százalékos eszközarányos megtérülés (ROA) mellett dolgoznak, miközben az MNB számai szerint a hazai szektor adózott eredménye 1595 milliárd forintot ért el ugyanabban az évben. Ez nem szürke zóna, ez kiemelkedő nemzetközi viszonylatban is.
És itt jön a kérdés, amit a banki marketinganyagokban sosem fognak feltenni: ha a szektor megtérülése többszöröse a nyugat-európai és tengerentúli szereplőkének, akkor mire való a havi számlavezetési díj?
A trükk neve: forráselőny
Az elemzés középpontjában egy szakkifejezés áll, amit érdemes megjegyezni: funding benefit, azaz forráselőny. Ez az a haszon, amit a bank pusztán azért realizál, mert a pénzed nála pihen.
A számítás kínosan egyszerű. Ha egymillió forintot tartasz a folyószámládon, a bank ezt a pénzt – miközben neked 0,01 százalékos kamatot fizet rá – kihelyezheti a jegybanknál vagy az állampapírpiacon. 2024 júniusában a jegybanki alapkamat 7 százalék volt. A bank tehát évi 70 ezer forint környékén keres a te egymillió forintodon, miközben tőled jó esetben 20–40 ezer forintnyi számlavezetési és tranzakciós díjat szed be.
Egyszerű különbségképzés: a bank a te pénzed használatából évi mintegy 55 ezer forintnyi tiszta nyereséget tehetne zsebre még akkor is, ha egyetlen fillér díjat sem számolna fel. Ez a kalkuláció pedig nem konteóblog terméke – a brit pénzügyi felügyelet (FCA) saját elemzései szerint is a folyószámlák utáni forráselőny a betétállomány 1,6–1,8 százalékát teszi ki. A magyar kamatkörnyezetben ennek többszöröséről van szó.
A digitalizáció vége: 150 forint egy utalás valódi költsége
A bankok kedvenc indoklása a magas IT-költségekre és biztonsági fejlesztésekre szokott hivatkozni. A nemzetközi kutatások azonban más képet festenek: egy elektronikus átutalás határköltsége ma kanadai dollárban mérve nagyjából 150 forintnyi összeg, és minél több tranzakció megy át a rendszeren, annál olcsóbb. Az MNB saját számításai szerint pedig, ha a hazai elektronikus fizetési arányok elérnék az északi országok szintjét, évi 103 milliárd forintnyi társadalmi költséget lehetne megspórolni. Ennek töredékéből a teljes lakossági számlavezetési díjrendszer eltörölhető lenne.
A Revolut és a Wise közben hangosan demonstrálja, hogy a modell működik: a Revolut 2024-es 3,1 milliárd fontos bevétele 72 százalékos éves növekedést mutatott – számlavezetési díjak nélkül.
A magyar csavar: a tranzakciós illeték
Itt jön azonban a hidegzuhany, amitől a „nemzetközi minta” lényegesen kevésbé alkalmazható ránk: a pénzügyi tranzakciós illeték. 2024 augusztusától a készpénzfelvételi illeték 0,6-ról 0,9 százalékra, az átutalási 0,3-ról 0,45 százalékra emelkedett – és bár a 2024-es díjstop átmenetileg védőhálót feszített ki, 2025 januárjában lejárt, így az OTP, K&H és a többi nagy szereplő szépen lassan, módszeresen áthárította a terhet a lakosságra.
Az elemzés egyik legkellemetlenebb megállapítása viszont éppen itt csap le: a banki díjak gyakran meghaladják magát az illeték mértékét. Vagyis a bankok az adóváltozást nem csak átengedik – hanem alkalomként használják fel saját jutalékaik emelésére is.
Akkor most ki fizet kinek?
A cikk végkövetkeztetése zsigerig érő: jelenleg az átlag magyar bankügyfél kétszer fizet. Egyszer azzal, hogy nulla közeli kamaton ad forrást a banknak (amit az piaci kamaton helyez ki), másodszor pedig a közvetlen tranzakciós díjakkal. A „free banking” modell, ami Nagy-Britanniában évtizedek óta működik – még ha rejtett költségekkel, folyószámlahitel-kamatokkal és keresztértékesítéssel is –, közgazdaságilag itthon is megvalósítható lenne. A 22,6 százalékos tőkearányos megtérülés mellett a magyar bankok elvileg a rejtett bevételek nélkül is képesek lennének az ingyenes alapszolgáltatásra.
A részletes táblázatok, a brit, amerikai és magyar összehasonlító adatok, valamint a digitális euró és az AI-alapú banki átalakulás várható hatásai a teljes elemzésben olvashatók. Aki valaha is fizetett már bankkártya-megújítási díjat anélkül, hogy elgondolkodott volna, miért, annak érdemes elidőzik fölötte: Lakossági banki szolgáltatások ingyen?
A számok ugyanis adottak. Csak a kérdés marad: meddig tűrjük még?