Sigmaringen
| Sigmaringen | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Németország | ||
| Tartomány | Baden-Württemberg | ||
| Kerület | Tübingen | ||
| Járás | Sigmaringen járás | ||
| Alapítás éve | 1250 | ||
| Polgármester | Marcus Ehm | ||
| Irányítószám | 72481–72488 | ||
| Körzethívószám |
| ||
| Rendszám | SIG | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 16 756 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 178 fő/km² fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 578–794 m | ||
| Terület | 92,85 km² km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
 | |||
 é. sz. 48° 05′ 13″, k. h. 9° 13′ 00″48.086944°N 9.216667°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 13″, k. h. 9° 13′ 00″48.086944°N 9.216667°E | |||
 Sigmaringen
Pozíció Baden-Württemberg térképén
| |||
 | |||
| Elhelyezkedése Sigmaringen járás térképén | |||
| Sigmaringen weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sigmaringen témájú médiaállományokat. | |||
Sigmaringen Baden-Württembergben, a Duna partján épült város, Sigmaringen járás székhelye és második legnagyobb települése. Lakosainak száma 16 756 fő (2025. december 31.).[1]
Földrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Sigmaringen a Duna völgyében, a Sváb Alpok (Schwäbische Alb) déli pereménél fekszik, a Boden-tótól körülbelül 40 km-re északra.
Városrészek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város a belső városmagra, valamint Gutenstein, Jungnau, Laiz, Oberschmeien és Unterschmeien városrészekre tagolódik.
| Címer | Városrész | Lakosság (fő) | Terület (ha) |
|---|---|---|---|
 | Sigmaringen (városmag) | 11 758 | 3429 |
 | Gutenstein | 512 | 1311 |
 | Jungnau | 740 | 2235 |
 | Laiz | 2856 | 979 |
 | Oberschmeien | 434 | 1059 |
 | Unterschmeien | 263 | 490 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Korai történet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A mai város területen az első települések több mint 3000 éve jöttek létre. A mai Laiz városrész területéről előkerült, az i. e. 1000 – 500 közötti időszakból származó leletek az urnamezős kultúra jelenlétét bizonyítják. A Hallstatt korszakból például kelta sírdombokból gazdagon festett és díszített tárgyak kerültek elő. I. sz. 50 és 80 között a Dunánál húzódott a Római Birodalom határa. Ekkor út vezetett Laizon keresztül a Bodeni-tótól Winterlingen és Burladingen irányába, egy másik Singen térségéből Vilsingenen át Bilgen, Scheer és Hundersingen felé. A duzzasztógát alatt fekvő gázlón haladtak át, ahol a Duna 1975-ös szabályozásakor fahíd maradványaira bukkantak. A Laiz melletti "Berglösche" dűlőben, az inzighofeni "Krummäcker", valamint a Sigmaringenhez tartozó "Steinäcker" és "Wachtelhau" dűlőben és a lauerthali római kori birtokokon végzett ásatásokról előkerült leletek bizonyítják Sigmaringen térségének mezőgazdasági jelentőségét ebben a korban.
A mai város délkeleti részén korai alemann sírmezőt tártak fel, ami alátámasztja a "Sigmar" alapításáról szóló feltételezéseket. Ennek valószínű időpontja az i. sz. 6. század.
Középkor
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 11. században, a korai középkor végén emelték az első erődítményt a völgyet lezáró sziklákon. Az első írásos feljegyzés 1077-ből származik, amikor Sváb Rudolf német ellenkirály sikertelenül ostromolta a várat.[2] A város hivatalos megalapítására 1250-ben került sor.
Az első papról 1231-ben tesznek említést Laizban. 1275-ben már 15 plébános tartozott a laizi dékánság alá.
1325-ben III. Ulrich, Württemberg grófja eladta a várost. 1480-ban kapott önálló plébánost Sigmaringen, azonban az elhunytakat még egészen 1744-ig a laizi temetőben helyezték végső nyugalomba.
1460-ban és 1500-ban kastéllyá építették át a várat. 1535-ben a Hohenzollern házra száll Sigmaringen vára és városa, majd négy évvel később a kastély pusztító tűzvésznek esett áldozatul. 1540-ben szerződésben is rögzítették a Hohenzollernek fennhatóságát Sigmaringen és Veringen felett.
Újkor
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A harmincéves háború során 1632-ben a svédek elfoglalták a kastélyt, majd Horn tábornok egy évvel később visszafoglalta. Ekkor a kastély keleti része leégett.
1944 októbere és 1945 áprilisa között itt volt a menekülő francia Vichy-kormány székhelye Pétain marsall államfő és Pierre Laval miniszterelnök alatt. A kormányzati székhely a kastély volt; a városban politikusokat, hivatalnokokat, katonákat és a Vichy-kormányhoz akkreditált nagyköveteket (többek között Németország, Japán és Olaszország követeit) szállásoltak el. Április 22-én Pétain és Laval megszökött Sigmaringenből. Akkoriban a város 6000 lakója mellett 700 francia katona és a Milice française 500 tagja tartózkodott a városban.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosok száma | 12 828 | 14 498 | 15 571 | 14 866 | 15 270 | 16 686 | 16 719 | 16 451 | 15 756 | 16 756 |
| 1961 | 1968 | 1974 | 1981 | 1988 | 1994 | 2001 | 2008 | 2014 | 2025 |
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigmaringen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2025". Gemeindeverzeichnis 2025 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal. 2026. augusztus 27. Hozzáférés: 2026. szeptember 3.
- ↑ A Petershauseni kolostor krónikájából származó feljegyzés: Onnan Sigimaringin várához vonult Rudolf király, és megostromolta azt. Mikor azonban tudomására jutott, hogy IV. Henrik seregével közeledik az Alpok hágóin keresztül, hogy felmentse az erődítményt, elvonult Szászországba.
