Településünkről

Királd Község helytörténete

Az Upponyi-hegység északi nyúlványaira épült, a Sajóba torkolló Királd-patak völgyében, Ózdtól 10 kilométerre keletre, Miskolctól közúton körülbelül 40 kilométerre északnyugatra. Közúton Ózd, Putnok és Uppony felől közelíthető meg, mindhárom említett településsel autóbuszjáratok is összekötik.

A borsodi földvár földje volt. A neve a király szóból alakult ki. Grald alakban őrzi a nevét az oklevél, később Kyrald formában is használják, de a pápai tizedlajstromokban Kyrakként szerepel. települést 1246-ban említik először, az egri püspökség birtoka volt. Lakói főleg szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 16. században a török megszállás és a pestisjárvány miatt a település teljesen elpusztult. Csak lassan népesült be újra. 1730 körül tiszta katolikus a község, ekkor egy kis fatemplomot emeltek. 1826-ban épült új templom a falun kívül dél felé egy domboldalon. A 19. században indult újra fejlődésnek, főleg miután 1851-ben beindult a szénbányászat. A bányát 1984-ben zárták be.

Királd község Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Ózdtól északkeletre, Putnoktól délre helyezkedik el. Ózd(10 km), Putnok(10 km), és Borsodbóta(4 km) felől érhető el kiépített útvonalon, a település 5 km-en keresztül terül el a Királd-patak völgyében.

A település első említése 1246-ból származik, ekkor a bélháromkúti apátság faluja volt. A török hódítás korában a Szarvaskő várához csatolták, de ekkor is az apátság tulajdonában volt. A községet a 16. században előbb a török, majd a pestis pusztította ki, és egy ideig teljesen pusztává vált. Végül az egri papnevelő intézet létesítésekor Királd is a szeminárium birtoka lett. A település lassan elkezdett fejlődni, és ezt a 19. században megnyitott és fokozatosan kiépített szénbányája jelentősen elősegítette. A 20. században a település területe tovább bővült, hozzátartozott Cséptelek és Petőfi telep is. 1982-ben Putnok irányítása alá került és csak az 1990-es években nyerte vissza önállóságát. A falu egyetlen nevezetessége a római katolikus templom, melyet 1826-ban az egri szeminárium építtetett késő barokk stílusban. A korábbi fatemplomból származó, 1768-ban készült oltárképet erősen átfestették.